[155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
*A nap gyorsan eltelt, mivel könyveket kerestem az idős úrnak aki tegnap nálam járt. Majd végül kissé kimerülten ültem le a székembe, könyvvel az ölemben. A gondolataimból zökkentett ki Baiko.*
- Szia! Szóval eljöttél. * mondtam és felnéztem a könyvből*
|
-rendben. itt leszek. viszont most mennem kell, mert tényleg aludnom kell. holnap találkozunk. köszönöm, a könyvet, és a teát. szia! *azzal már rohanok is ki az ajtón, végig az utcán egészen a koleszig. amint beértem a szobába, fáradtan döltem le az ágyra, nem foglalkozván azzal a ténnyel hogy nekem kéne vigyáznom a többiekre. másnap kivertek az ágyamból, hogy menjek iskolásba, de csak az udvarig mentem el, leültem és a kedvenc fámnak döltem, és azon aludtam át az iskolát. a zsivaly ébresztett. rádöbbentem hogy vége a sulinak. felálltam, és mentem a könyvtár felé. megálltam az ajtó elött. bekopogtam, majd benyitottam*
-szia! *köszönök, és mosolygok Yume Rose-ra, aki még mindig abba a székben ül, amiben tegnap*
|
- Szóval van egy nyakláncod, ami igazából egy erekje. Ahogy elnézem nem tudtad megsemisíteni. Azt szeretnéd, hogy megtegyem? * nyitottam ki a szemem és Baiko szemébe néztem.* - Ha nagyon szeretnéd a titkot tudni és az ereklyét megsemmisíteni, akkor holnap legyél itt tanítás után. Meglátom, hogy mit tehetek, de cserébe kérek valamit, amit holnap elárulok. * zártam le újra a szemhéjam*
|
-a nyaklánc! *kapok a fejemhez* még annó kapott egy nyakláncot nyevelő anyjától, amellyet lehetővé tette hogy hallja hogy mit mond a szél. híreket közölt vele. az a nyaklánc egy ereklye. a nevelő apjának a lelkét ketté szedték, és az egyik maradt a testében, a másik, pedig egy tárgyba került. így mindig újjá éledhetett, és megölhetett nagyon sok ártatlan embert. jelzem, egy helyen is ő áll néhány fontos személy halála mögött. erről a helyről csak egy szót tudok mondani, amely magába foglal mindent: Azeroth. ha ezt a nyakláncot valaki elpusztítja, akkor végleg meghal Riano Hand, és nem gyilkol ártatlanokat többé féltékenységből *mesélem *
|
- Látom szeretnéd, hogy elmondjam. Nem biztos, hogy lehetséges a mai nap, mert neked még alvásra is szükséged van. *mondtam még mindig csukott szemmel.* - Addig is gondolkoz, hogyha én adok neked valamit, akkor mit kapok cserébe, mert nemrég ismertük meg egymást és nekem nehezen megy a barátság és a bizalom....
|
-De mi??? *kérdezem kiváncsian* -kérlek mond el. *nézek rá, pedig bevan csukva a szeme*
|
- Amit most keresel az nincs benne egyik könyvemben sem. De.... *kezdtem, de hirtelen abbahagytam* ~Nem árulhatom el, míg nem kapok érte valamit. * megint becsuktam a szemem.*
|
*elgondolkozva ránézek* -na nézzük... *hátra lapozok a könyvben* -megvan...nézzük hogy misül ki belőlük... tudod van egy barátnőm.... furcsa módon összhangban vagyok vele. a neve Carol, vagy Sado. a lényeg az hogy bármit megtenne, ha lehetséges lenne az hogy egyszerre sárkány, és egyszerre sárkány lenne. csak hát a természetes átalakulást nem bírta ki a teste, ezért nem volt lehetséges. de már csak azt kéne megtudni hogy melyik az a sárkány faj, amelynél lehetséges az hogy gondnélkül vámpír lehessen....*gondolkozva mesélek, és bújom a könyvet*
|
- A titokra fény derült, csak a könyv írója abban tévedett, hogy nem a tudósok képesek rá, hanem az egyes fajok legyőzhetetlenjei. Mint az én esetemben, de ez nem idetartozik. Örülsz az eredményednek? * csuktam be a szemem és hátradöltem a székben*
|
*elgondolkozok. hirtelen felvillan valami* -valamiért egy szám jár a fejemben...23.... 2:3=0,666.... de vajon... *megfogom a könyvet és kinyitom a 23. oldalon.* -Tudósok kutatást végeztek, és a kisérletek során kiderült, hogy lehetséges, más fajokkal enetoyxionális kapcsolatot létrehozni, avagy lehetséges a génálományátalakítás. Ezáltal Linatrono lényeket hozhatunk létre vagy másnéven mutánsokat, akik rendelkeznek az adott fajok képességeivel. Viszont enetoyxionális kapcsolatot, jelenleg csak nagyon kevés tudós hajlandó és tud végre hajtani *olvasom fel hangosan azt amit találtam*
|
- Előbb vagy utóbb biztos, hogy megtalálod. Hallgass a szívedre és a lelkedre, akkor talán megtudod, hogy mit keresel. * vontam vállat, én is elvettem a poharam és ittam.*
|
*a tálcáról elveszem a cészét és belekortyolok* -köszönöm. *mosolyodok el.* szerinted megtalálom amit keresek? bár elsőnek azt kéne, tudni, hogy mit keresek *nevetek*
|
- Persz van vérnarancsom, mindjárt hozom őket. * mosolyodtam el és elindultam a konyhába.* - Tudod ritka, hogy valaki ilyen sokáig maradjon nállam. Örülök a társaságna. * mondtam a teakészítés közben. Leraktam a tálcát az asztalra és leültem Baikoval szembe.*
|
*elgonodlkozok* -egy zöldteát, és vér....vérnarancsot*javítom ki magam* kérnék ha van.
|
- milyen innivalót és nasit kérsz? *kérdeztem és jót mosolyogtam, az elfásultsága miatt.* ~Nagyon érdekli őt a könyv.
|
*hirtelen meghallom Yume Rose hangját, és felnézek. fel fogom a kérdését.* -de. szerintem is jól jönne egy kis pihenés. *rámosolygok, és észre veszem hogy már fáj a szemem. hátradölök, és nyújtózok egyett*
|
*Hírtelen megszólalt a telefonom*
- Ki lehet az ilyenkor? *előveszem és megnézem a számot. Ismeretlen.* - Hallo, itt Yume Rose.
- Üdvözlöm, én meg az iskolaigazgató vagyok. *meglepődtem, nem számítottam a hívására.*
- Miben segíthetek?
- Szeretnék egy könyvet az emberek és az okultak kapcsolatáról, a kezdetektől.
- Van ilyen könyvem.
- Akkor megkérhetném, hogy hozza el nekem? Megadom a címem.
- Sajnálom, az itteni könyvek csak és kizárolag itt olvashatóak, az én felügyeletem mellett.
- Értem, de ha ön végig itt lenne mellettem míg olvasom?
- Akkor sem. Ha elakarja olvsani akkor eljön ide és itt olvsahatja.
- Én úgytudtam, hogy a könyvtárakból lehet kikölcsönözni is könyveket.
- De nem a világok könyvtárából. Itt van felhalmozva az összes tudás, amint tudja, így fokozottan óvni kell. Ha megbocsált még dolgom van.
- Akkor majd elmegyek önhöz. Viszont látásra.
- Viszlát! *raktam le a telefont.* ~még ilyet, ő az igazgató és mégsem tudja a szabályokat * csóváltam a fejem*
- Baiko nem szeretnél egy kicsit pihenni? Hátha utána többet tudnál.
|
*hirtelen felvillan egy összefüggő szöveg, abból amit elösször olvastam, még a legelején* ~Egy vámpír átváltozása után még 1 hétig képes gyermek nemzésre, de csak a férfi. Utána elhal az ondó. Ám a látszat csal a nők részéről, avagy hogy teljesen halottak, mert ők, képesek életük végéig gyermeket nemzeni~ *örülök magamnak hogy végre sikerült néhány mondatot megérteni*
|
*Az idős úr felál, majd idejön hozzám*
- Köszönöm ezt a könyvajánlását, igen érdekes volt. Remélem legközelebb is akad egy hasonló.
- Majd keresek önnek. *mosolygok*
- Az a fiatal kislány nem hallja a könyveket és nem is ért. Lehet, hogy kellene egy szótárt addni neki. *mosolygott az öreg is*
- Semmi szükség rá, előbb utóbb úgyis megérti. A tudásért áldozni kell.
- Igaza van. Most megyek. További szép napot. Viszont látásra! *távozott a vendég és én hátranéztem Baikóra. Elárulta az arca, hogy nem igazán érti a szöveget, de nem segíthetek neki.*
|
~gémkútként merítenek..... együtt töltött idő......hallgatnak róla.....nincs vidám ének....szavak határa még is elárúlja......nem sokat kell várni rá.......végitélet a kezdet....feszülő száj~ *igen csodálkozva nézek a könyvre, mert nem értem*
|
[155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés