Attól, hogy nem beszélsz rólam,meg nem vagyok halott
Élek, félek egyedül vagyok.
Látom, hogy kék az éj,érzem a szelet.
De már semmi sem jó, nem vagyok veled.
Attól, hogy sírok még nem vagyok gyenge
Élvezed, hogy kínzol és én belehalok ebbe
Szorít az idő bár tudom már elkéstem
Rövid időn belül meghal bennem minden
Meghal bennem minden, és bárcsak én is meghalnék
Felvágott erekkel, ágyadba feküdnék,
Te benyitnál csendesen, észrevennél engem
Így megtudnád talán, hogy mi voltál nekem."
Idegroncs
Arcomon könnyek peregnek...
Egyszerre sírnak s nevetnek
A fejemben szólaló hangok.
Lágyan monoton lantok
Dallamai magukhoz hívnak.
S ők belül csatákat vívnak,
Térdre kényszerítve testem.
Önmagam őrülete lettem.
Kezeim hajamba tépnek,
Ahogy az idegen léptek
Koponyámra taposnak, várva
A fájdalom válasz-szavára,
Mely sikolyként tör torkomból elő,
Hogy beléremeg a velő
És csontokat hasít a méreg,
Mely, mint alantas féreg
Rágja agyamban mélyebbre magát,
Dúdolva a gyönyörnek dalát,
Melyet neki szenvedésem okoz,
S mi bennem halál-vágyat fokoz.
Semmim nincs már,
Ha pokol-tűz vár,
Lángjába magam megyek!
Inkább hamu ott legyek
Mintsem itt maradván
Megtépázott ember-maradvány.
"Ha egyszer igazán egyedül vagy,
nézz önmagadba mélyen,
és mond ki azokat a szavakat,
melyet magadban bevallassz,
de másnak sohasem.
Egy egészen apró fájdalom
jelenik meg lelkedben,
melyet nem irtassz ki többé sohasem."
Egy élet vége
A fájdalom csak egy seb,
Mit a bánat gyógyít meg,
A bánatot elűzi az idő,
Ami csak egy szívedről lehullott kő,
Ha az élet kialszik benned,
Csak a Halál hoz megnyugvást neked,
De most éld át a kínoknak kínját,
Szívemnek minden fájdalmát,
Előfordulhat, hogy megbíztál valakiben,
Kinek gonoszság volt a lelkében,
És ezért nem mondod el nekem,
Mi nyomja szíved, mi töri össze lelked,
Lehet, hogy félsz a tőr újabb szúrásától,
Mely már végedet okozná, de nem lehet,
Hogy már senki sem menthet meg téged,
S ha hirtelen úgy érzed rá találsz,
Már nem mered megmondani neki,
Hogy senki más nem értheti,
Azt mi emészt téged, s hagyod elmenni,
Nem akarod az ő szivét is összetörni,
És ez így fog sorba következni,
Amíg el nem jön érted,
Aki mindig megért téged,
És nem engedi folyni a véred,
De ez a lény nem ember, nem állat,
Hanem a Halál aki már nem várhat,
Hogy végignézze kínodat, és magával visz téged,
És végre vége minden szenvedésnek.
"Megtanultam hogy őrült ki boldog.Földre rogyva sírtam,s minden mosolygott."
"A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog... valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj."
"Valami halk nesz, valami csendes roppanás,
Csak a szívem hullt darabokra, semmi más.
így hát csak ülök és csendben reszketek,
szívemnek már vége, de meghalni nem merek.."
"Majd egyszer itthagysz egyedül,
S akkor majd lelkem örök bánatba merül,
Most szívemet széttépi a fájdalom,
Örök magányba folytom bánatom,
Te egyszer elmész, én itt maradok,
A szerelem nem múlik, s én meghalok.."
"Összetört szív oson az éjben, csalódottan bandukol egy szikla szélen. Óvatlan pillanatban megcsúszik lába és elnyeli őt a sötétség szája."
"A kaszás mindig azokért jön el,akik még élni akarnak.
A halálra vágyóknak tovább kell cipelniük az életet.
Aki pedig nem bírja tovább, és saját kezével vet véget az életének,
annak a lelke még a túl világon sem nyugszik meg.
Pedig épp ezért akar meghalni, hogy a világ ne bánthassa,
és a lelke elcsituljon.
Marad hát a szenvedés."
"Ha nevetek vagy ajkamon kel ének,
mivel menedék ez,
hogy elfelejtsem szavát a szenvedésnek."
"Mondd a haldoklónak, hogy milyen szép az élet.
A boldog párnak: a szerelem méreg.
Meséld el a vaknak, mindazt amit látsz.
Ha nem lehetsz boldog terjeszd a romlást."
"Nem az igazán kín, mikor könnyektől el vagy ázva,
hanem mikor belül sírsz és kívül mégis mosolyogsz."
"Fáj ha Rád néz a két szemem, fáj ha bennem élsz és én benned létezem. Mint egymást kioltó és tápláló két elem, fáj ha vagy, s mégjobban, ha nem."
"...de néha-néha, ha tükörbe nézek , hatalmas ürességet érzek, mintha kihagytam volna valami fontosat , amire már nincs időm...és a nappalok úgy telnek el , mint egy álom, minden éjszaka a reggelt várom , talán ma lesz a napja , hogy fog történni valami, amiért még érdemes élni..."
"Úgy élünk, ahogy álmodunk - egyedül."
Gothic lányka, most látod véres könnyeid halvány arcodon
patakzanak végig, sötét fényed már rég kihunyt.Sírod nyílt
sír már, és csak egy mozdulat, nem vár más csak a
HALÁL!!!Látod ő szeret téged, végre téged is szeretnek, nem küdhetsz ellene, hisz tudod, ez a VÉGZET!!
"Reggel,ha felébredsz,észre fogod venni,
kicsike szobádból nem hiányzik semmi.
De hogy én ott jártam,megtudod könnyen,
hófehér párnádon ott csillog a könnyem."
"Véres a penge éle
Szép emlék ahogy nézem
Csorog a Vérem
Milyen jó érzés az hogy nézhetem!!!"
"A szív fájdalmát, ha már senkid nincsen, csak egy dologgal enyhítheted. Ha letéped a halál rózsáját, és eldobod az életet"
"Az ember nem akkor hal meg amikor végleg lecsukja a szemét, hanem ha elvesztette élete értelmét."
"Hallgat a sötét fekete éjjel,cseppen a vér iszonyú nagy kéjjel,sikít a csend,gyilkol a pillanat,egy penge...nekem csak ez maradt."
"Az ember végül mindig magában keresi a hibát, mert az kevésbé fáj, mint azokban csalódni,akiket szeretünk."
"Minden gyönyör, és minden kín tovább fokozható, egészen addig,amíg a kín már édes nem lesz, a gyönyör pedig kín."
"Itt állsz a Pokol tornácán,alattad az örjöngő Sátán.Leveted magad a mélybe, vagy haladsz tovább a fényre?"
|