A főnix egy szent madár, mely igen sok kultúrában előfordul. Ezekben a kultúrákban eltérőek a tulajdonságai, szimbólumának jelentése, eredete. De az mindegyikben közös, hogy életének végén meggyullad, és saját hamvaiból újjászületik.
Maga a tűz őselem, a szellem megújító erejét jelképezi, a madár pedig a lélek szimbóluma. A Főnix képviseli tehát a lélek önmagát megújító képességét.
Egyiptomi főnix:
 A főnix eredetileg az egyiptomi mitológia egyik teremtménye, melyet ők Benu – nak neveztek. Az egyiptomi teremtésmítosz szerint a Benu madár az életeszenciát (heké) egy távoli mágikus forrásból hozta el a világba. E forrás a „Tűz szigete”, a sosem szűnő fény helye a világ határain túl, ahol az istenek születnek és megújulnak, és ahonnan a világba küldik őket. Ebből a világból a főnix a fő hírhozó. Az élet üzenetét hozta el Héliopoliszba, a Föld szimbolikus középpontjába. A "Győzedelmes lélek szövegében" ezt olvashatjuk:
 "A Tűz szigetéről jöttem, megtöltve testemet Heké-vel,
hasonlóan ' ama madárhoz ', aki jött és megtöltötte
a világot azzal, amit ez addig nem ismert."
A monda szerint 500, 1461 vagy 15294 évig élt (attól függően, melyik forrásban olvasunk róla). A főnix gyönyörű vörös-arany tollazatú hím madár, mely élete végén fahéj-ágacskákból fészket épít, meggyújtja, és vele együtt porrá ég. A hamvakból ezután egy új, fiatal főnix születik, amely bebalzsamozza az öreg főnix maradványait egy mirhából készült tojásba, és eltemeti Héliopoliszban, a "nap városában". Az egyiptomiak a főnixet (egyiptomi nyelven: benu) gólya- vagy gémszerű madárnak tartották. A Halottak könyve és más szent óegyiptomi szövegek tanúlsága szerint Héliopolisz egyik szent szimbóluma volt, és szoros összefüggésben állt a felkelő nappal és a napistennel, Rével. Mivel általában az áradásokat követően jelent meg, a régi egyiptomiak azt hitték róla, hogy a mindent megelőző elemben, a vízben született, mégpedig önmagától, ugyanúgy, mint ahogy a Nap is önmagát szülte. A madarat ezért a Nap egyik földi hasonmásaként tisztelték. Ahányszor a főnixmadár uralma a világ felett végéhez ér, mindannyiszor meg is újul, fénylő ragyogásban.
Görög főnix:
 A görögök átvették a benu megnevezést mely később egyenértékűvé vált saját phoinix szavukkal,
ami Fönícia nevéből eredt, bíborvöröset jelentett. A görögök szerint a főnix egy platóni évig él. Ez az idő annyi, míg az égen a Nap és a Hold, valamint az öt szemmel látható bolygó visszaér a kiinduló pontjára. Ezen nagy csillagászati ciklus végével szerintük újra megismétlődik a világtörténelem, mivel a bolygók kölcsönhatásai is megismétlődnek. Így a főnix az univerzum egyfajta képmása volt a számukra, az idő ciklus voltának a megszemélyesítője. Számos ókori szerző leírja legendáját (Hérodotosz, Tacitus, Plinius). Tacitus tizenkétezer-kilencszázkilencvennégy közönséges évre teszi a platóni évet. A görög és római ábrázolások a madarat inkább pávához vagy sashoz hasonlónak mutatták. A görögök szerint a főnix Arábiában élt egy kút mellett, hajnalban megfürdött a kút vizében, Apollón pedig megállította kocsiját, a napot az égen, hogy hallgassa énekét.
Indiai főnix:
 Az egyik monda szerint a Főnix madár Indiában él. Amikor 500 éves lesz, felrepül egy fenyőfára és megtölti szárnyait tömjénnel. Azután elrepül Héliopoliszba, ahol egy oltáron illatos füvekből fészket rak, mely aztán saját teste melegétől lángra lobban, majd ezen a tűzön elég. Másnap egy apró, illatos férget lehet találni a hamvak között. A féreg átalakul kicsinyke madárrá, végül a harmadik napon újra Főnix lesz belőle, ami apja hamvait mirhával vegyített tojássá formálja és Ré Napisten templomának oltárára helyezi. Ezután visszatér eredete helyére, Indiába.
Arab főnix:
 Egy másik monda szerint a Főnix Arábiában él, és sötétlila vagy vörös-arany tollazata van. A Földön minden időben csak egyetlen Főnix létezik, ami megöregedve fából és fűszerekből (fahéjból) máglyát épít, amire rátelepszik. Szembefordulva a Nappal tüzet gyújt, egyesek szerint egy kődarabhoz csiszolva csőrét, majd a szárnyaival addig szítja a tüzet, míg teljesen el nem hamvad.
 Kínában a Főnix (Feng) az Egyszarvú, a Sárkány és a Teknőc mellett a mitológia legfontosabb mágikus állata. Ezen négy állat feltűnése kedvező eseményt jelez előre. A kínai főnix madár inkább hasonlít pávára, vagy fácánra. A kínai kultúrában az égi kegyelem jelképe volt. Feltételezhető, hogy eredetileg az ég uralkodójának küldöttét, a szélistent jelölte, így válhatott később a madarak királyává. Amely asszonyoknak álmukban megjelent a főnixmadár, kiváló, erényes fiaik születtek. A mítoszra Shakespeare is utal, A vihar című drámájában. Alakja már a Yin-kori jósfeliratokon megtalálható. A későbbi értelmezések szerint a főnix szó a feng "hím főnix" és a huang "nőstény főnix" szavak összevonásából származik. Alakját különbözőképpen írják le, de abban mindegyik megegyezik, hogy az egyes testrészeit más és más állat részeihez hasonlítják. Eszerint a főnixnek kakascsőre van, begye fecskéé, nyaka kígyóé, a testén sárkányéhoz hasonló minták láthatók, farka halé, háta pedig, mint a teknősé. Az ősi mitikus legendák szerint a főnixnek színes a tollazata, és a tökéletes emberek keleten található országában lakik. A főnix megjelenése hosszú béke beköszöntét jelezte. A középkorban az egyszarvúhoz hasonlóan a ren (emberségesség) megtestesülésének számított. A sárkánnyal együtt az uralkodó szimbóluma volt. Gyakorta a császárné, valamint a mennyasszony jelképének számított. Aközépkori taoista legendák szerint a taoista szentek főnix hátán utazzák be az eget. Az ókori forrásokban főnix a Cinóberbarlangban lakik, vagy ott született. Ezt a barlangot a déli égtájhoz kapcsolódónak tartották, ezért a főnix alakja gyakran összeolvadt a "vörös madáréval" (zhu niao), a dél jelképével. A főnix alakja már a legősibb időktől kezdve rendkívül népszerű a kínai művészetben. Feltételezhető, hogy a főnixről kialakult elképezésekre hatott a páva alakja. A főnix a hagyomány szerint csak akkor jelent meg, ha erényes uralkodók kormányozták az országot, s így a főnix az erény és a hűség jelképévé vált.
A főnix a keresztények idején:
 Itt sasként ábrázolták. A kereszténységben az időszakos megjelenés és újjászületés, az örök élet és a feltámadás jelképe a Főnix, akárcsak maga Krisztus, akinek ez az egyik szimbóluma. Számos vértanú mögött látható pálmafán ülve, jelezve újjászületésüket. A Főnix a paradicsomba jutott, üdvözült lélek jele, míg síremlékeken a romolhatatlanságot és halhatatlanságot jelképezi. A teológiában a Remény allegóriájaként szerepel. Az ószövetségi apokrifekben az imádkozó Főnixet a kerubokkal azonosították. A szerzetes mozgalmakban ugyanakkor az önmegtartóztatást és a szüzességet jelképezte. A korai keresztények hittek benne, hogy a madár tényleg létezik. Az ókeresztények a Főnixet jellegzetesen dombon vagy hegycsúcson, esetleg pálmafán ülve ábrázolták (a phoinix görögül pálmát jelent). Krisztus-szimbólum, az "igazságosság Napja". Az európai középkor úgy tudta, hogy Arábiából, vagy Indiából származik. Bizánc államjelvénye volt.
Ray Bradbury Fahrenheit 451 című regényében a főnix a társadalmak felemelkedésének és bukásának jelképe is volt.
Főnix a zsidók kultúrájában:
 A zsidó mondákban a főnixet „milcham”-nak hívják. Úgy szól a monda, hogy amikor Éva ősanyánk bűnbe esett, irigységet érzett a bűntelen állatok iránt, és rávette őket, hogy egyenek ők is a tiltott gyümölcsből. A milcham madár nem engedett a csábításnak, ennek jutalmául ezer évig élhetett, ha ez letelik, tűz gyullad a fészkében, és elégeti a madarakat. Egyetlen tojás marad, amelyből kikel a fióka, és tovább él, újabb ezer esztendeig, a halál soha többé nem lesz úrrá rajta.
Főnix az alkímiában:
 Az egyszerűbb mitológiák szerint a Főnix saját hamvából kel életre, vagyis önmagától származik, ezért ő az egyes időszakok, teremtési ciklusok tanúja. A középkori alkímiában nem véletlenül volt a Főnix a bölcsek kövének egyik elnevezése. Az alkímiában az ősanyagnak a megsemmisüléstől az újjászületésig, a bölcsek kövévé válásáig vezető útját jelképezi.
Egy város jelképe:
 A főnix Magyarországon is „honos”: Debrecen címerében látható a mitológiai madár, amely hamvaiból újraszületik. A főnix a tűz jelképe, ezért nem véletlen, hogy a sokszor leégett város címerébe is belekerült a tűzvészek után újra- és újraéledő település szimbólumaként.
Most pedig következzék egy izgalmas könyv leírása. Sajnos én sem olvastam még, csak a neten találtam, de nekem nagyon tetszett. Hál istennek az illető, aki felrakta elég terjedelmesen leírja a történteket, így biztos, hogy mindenki megérti. Na, de nem is húzom tovább az időt.
Valaha régesrégen, még az óidők előtt élt egy misztikus madár a Főnix. Nemcsak csodálatosan szép volt, hanem hatalmas bölcsességgel is rendelkezett. Hosszú élete volt, olyan hosszú, hogy a körülötte élő halandók örökéletűnek gondolták. De nem volt az! A hosszú évek felette sem múltak el nyomtalanul, a kor bizony meglátszott rajta. Gyönyörű tollazata megfakult, hangja rikácsolóbb lett és nehézkesen repült, sőt ha tehette, akkor inkább nem is repült, hanem a fészkén gubbasztott. Egy alkalommal, amikor már a 100. évét élte, látványosan fellobbantak a lángok körülötte és az utolsó porcikájáig elhamvadt a fészkével együtt. Mikor a hatalmas lángok elcsitultak, akik addigmeredten álltak, nagy meglepetéssel vették észre, hogy a Főnix fészke éppen, és sértetlenül ott van ahol eddig, és látták, hogy a fészek közepében lévő hamuból egy ifjú és csodálatos főnixmadár áll fel. Így jutott mindenki tudomására, hogy a Főnix, bár nem hallhatatlan, hiszen 100 évig él csak, ám hamvaiból újjászületik és még hatalmasabb, szebb és erősebb lesz. A tűzben az eddig megszerzett tudása nem veszett el, sőt most már az újabb és újabb 100 év tudása tevődik hozzá. Akik eddig csodálták, most elkezdtek félni tőle, és azon tanakodtak, hogyan tudnának megszabadulni tőle. A Főnix végtelen bölcsességében erről tudomást szerzett, és elhatározta, hogy eltűnik az ellenséges tekintetek elől. Meglebbentette csodálatos szárnyát, felemelkedett a levegőbe és ráfeküdt egy langyos szellő hátára. Még egy utolsó búcsú dalt énekelt, és egyszer s mindenkorra eltűnt a világ szeme elől. Mára már csak a legendája maradt fenn. Elizabeth Forrest: Phoenix tűz Los Angeles a Jó és a Gonosz évezredes küzdelmének végső harcmezejévé válik. A PHOENIX több ezer évig harcolt ősi ellenségeivel, és a századok során a lángokból gyűjtötte erejét. Most azóta már régóta hamvaiban nyugszik; varázsa, életereje elenyészett a La Brea-i szurokgödrök csapdájában, s csak álmodik ellenségéről és az új életet adó lángokról.....A DÉMONT legyőzték, bár nem semmisítették meg. Kína első császára fogságba ejtette, majd bezárta egy varázslatos pecsét és egy agyagharcosokból álló hadsereg alá. Kétezer évig várta, hogy felfedezzék a régóta eltemetett sereget, várta a régészeket, akik elmozdítják börtöne kapuját....LOS ANGELESBEN ÉS KÍNÁBAN maga a föld is megmozdult, ahogy a két legendás teremtmény a szabadulásért küzdött. Földrengések, tűzvészek sújtották a halandó világot, mikor négy elkeseredett ember megsejtette mekkora veszély fenyegeti Los Angelest....Ez áll az egyik kedvenc könyvem hátulján. Még 1999-ben adták ki. Azóta többször kiolvastam és mindig nagy örömet találtam benne. A férfi főszereplője ennek a könyvnek, a szívműtéten átesett Elmore Harper, aki a La Brea-i szurokgödröknél lévő múzeumban dolgozott, bár hatalmas vagyon állt rendelkezésére a cégnél, ahol a műtét előtt volt állásban. Ez a cég a család cége volt, de mióta megműtötték, rájött, hogy ez már nem érdekli őt, és azóta, inkább a múzeumban dolgozott részidőben. Itt találkozott össze Susan Aronsonnal, a csinos belsőépítésszel. Az özvegy Susan, aki a férjét fiatalon veszítette el, hamar összebarátkozik a visszahúzódó Harperrel. Mióta a férje meghalt, azóta Susan gondoskodik az idős apósáról, aki megjárta a koncentrációs tábort. Amikor Los Angelesben különös események kezdenek történni, akkor bemutatja az apósát Harpernek, aki meglepően hamar összebarátkozik az idős férfival. Ebben az időben történik, hogy egy rengés következtében az egyik szurokgödröcskében egy szivárványosan csillogó toll fordul ki a szurok felszínére, és vele együtt egy pecsét. Harper elviszi ezt a megtisztított pecsétet, egy kínai származású barátjának Victor Jue-nek, aki észrevette, hogy a pecséten egy ősi írásjel töredéke van. Hamarosan megkerült a pecséttöredék másik fele is, és így már közelebb kerültek ahhoz, hogy megfejtsék a pecsét titkát. Közben a Kínában történő ásatásokon dolgozó egyik munkás kiengedi az ősi gonoszt, akit az első császár agyagkatonái őriztek. Az átok megtörik és a gonosz démon elindul, hogy felkeresse ősi ellenségét és legyőzőjét a PHOENIX-et. Közben embereket gyilkol, és amerre elhalad, halál és rombolás jelzi az útját. A végső csatában a PHOENIX ki kel a szurokgödrökből, és felveszi a harcot a gonosszal, de közben halálosan megsérül. Susan segítségével, új lángok közt ismét életre kel, és erősebben fiatalabban ismét harcba száll és legyőzi a GONOSZT! A négy ember is, akik a PHOENIX-el együtt részt vettek a csatában, mely a szurokgödröknél zajlott, ők is győztesként távoztak a fél Los Angelest romba döntő csatatérről. Persze mindenki más földrengésnek tartotta az eseményeket, csak ők tudták az igazságot...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
