" Még régen nagyon régen, nekem volt egy becenevem. Mégpedig: Duta Isko Xoa. Fogalmam sincs hogy kaphattam ezt a nevet, de abban biztos vagyok hogy ez a lány engem ezen a néven ismert.
A találkozásunk borzalmasan régen volt. De még mindig emlékem hogy a haja éj fekete és hosszú volt. A szeme tengerkék. Az illata pedig akár csak egy orhidea. Vékony, törékeny lány volt. A szülei meghaltak, volt egy bátya, és egy barátja. Ez a barát 15 évvel volt nála fiatalabb. Ragaszkodtak egymáshoz, de nem szerelmileg. Sokan csodálták is ezt a tényezőt. A leányzó neve is jól csengő volt, de mégis álnevet használt 15 évig. Majd aztán véglegesen megváltoztatta, de ha egyszer megtalálom, akkor hallgatni fog arra a névre, hogy Sado Urio. 
Abban az időben, ha valaki meghallotta az utcán ezt a nevet, akkor mindenki egy titokzatos lányra gondolt, de senki nem ismerte hogy néz ki. Csak én. Sado, elegáns volt, illedelmes, de a vértől nem hátrált meg. Én kezdettől fogva tudtam hogy ki, ő. Éjjel indult útjára mindig, amikor megkérték. Abban az időben úgy tartották, hogy ha meggyújtod a gyertyát, és a kezedre a megolvadt viaszt rácsorgatod, és közbe kéred, hogy jelenjen meg, akkor a legközelebbi üveg bepárásodik, és ha ráírják kézzel ezt a számsort: 3 5 13 3 akkor az ablakon megjelennek vércseppek, és hírtelen nagy forróság vesz körül, mintha égne az egész helység. Sado megérzi, hogy ha egy rossz ember valamikor az életedben nagy fájdalmat okozott, ami a mai napig is még fájdalmat okoz. Nos én nem tudom hogy ez így volt, de nagyon sokszor ment el éjjel, és más nap az újságok azt írták, hogy egy már régóta körözött bűnözött lefejezve találtak, és egy furcsa szöveg állott a kezén beleégetve: Piszkos lelked nem szennyezi többet a tiszta lelkeket! Ijesztő de egyben csodálatos volt az aurája. Azt hiszem 13 éves lehetett. De sokkal érettebb, mint hinnéd. Nem olyan volt, mint egy mostani lány. Sokkal érettebb és komolyabb. Nagyon sok bajba keveredtünk. Én akkor 15 évesnek néztem ki de egy picit több voltam. Olyan rég volt, de még mindig emlékszem, ahogy a haját lebegteti a szellő, és finom illata elér hozzám. Tökéletes volt minden, amikor velem volt. Nem jártunk, csak nagyon jó barátok voltunk. Mondhatni a legjobb barátok. Olyan volt, mint egy porcelán baba. Oly törékenynek látszott. De hidd el közel sem volt az. Az emlékeimben még mindig úgy él hogy ő 13 vagy maximum 14 éves, és pedig 15. Ám egyszer sajnos bezárták. Fogságba került, egy nagyon ijesztő ruhában tartották fogságban. A fejére egy vas álarcot húztak csak a szájának és az orrának volt helye. Kikötözve tartották egy évig. Bementem hozzá, minden nap, hogy lássam, hogy van. Soha nem felejtem el. Ott állok és látom őt kikötözve, de nem tehetek semmit. Azért zárták be, mert úgy gondolták, hogy mindenkire életveszélyes. Pontban egy év múlva megszökött a fogságból, és nevet váltott. 14 évvel később felbukkantak az úgymond Hand ikrek. Az idősebb lány becenevén Carolról csak én tudtam hogy valójában ki ő. Igen. Ő volt Sado Urio. Ám amikor megszökött egy balesete lett, és elvesztette az emlékezetét. Nem tudta hogy ki vagyok én, és semmire nem emlékezett. Aztán eltűnt, és az óta sem találom. Ha tudnám, hol van Sado akkor habozás nélkül, rohannék hozzá. Nehezemre esik ezt kimondani, de úgy érzem, hogy borzalmasan beleszerettem Sadoba. És itt van a nagyi, itt vagy te kis unokám. De azt hiszem, hogy ennyi idő elteltével is szerelmes vagyok belé. „