A Griff
 Hogy pontosan hol is élt ez a lény még ma sincs pontosan meghatározva. Viszont a tudósok egy valamiben egyetértettek: a griff kedveli a barátságtalan, kopár, sziklás hegyoldalakat, olyan helyeket „ahol a madár se jár” - azaz a gondolatok világában (mennyek országa).
Ezek a lények az oroszlán és a sas keverékei: testüket az oroszlántól, szárnyukat és fejüket a sastól kapták. Szőrös, csúcsos hegyű fülük van, mint a kutyának. Hátsó fertályuk mindenben az oroszlánéra hasonlít, mellső lábaik azonban hatalmas sas karmokban végződnek. Szárnyukat, fejüket és mellkasukat tolltakaró borítja, testük többi részét dús oroszlánbunda. Általában nyolcszor akkorák, mint az oroszlán, és erősebbek száz sasnál is. Egyes megfigyelők szerint  kígyófarkuk van, de valószínűbbnek tűnik, hogy ezt a testrészüket szőrzet fedi, és sötét árnyalatú bojtban végződik, akárcsak az oroszlánoké. Színezetük meglehetősen sokféle, fajról fajra változik. Többnyire eléggé egyhangú - homokszín bunda barna sastollakkal -, ám a törzs lehet hófehér vagy meleg aranysárga is, esetleg krémszínű, skarlát foltokkal. A fej- és a szárnytollak egyes példányokon kékek vagy zöldek, a mellkas tollazata élénkpiros. Ami a csőrt és a két mellső csüdöt illeti, ezeknek a színe szarusárgától ragyogó aranyfényűig váltakozhat. Maguk a sas karmok jobbára feketék.
Fészkeit sziklákra vagy üreges barlangok mélyére helyezte, itt védve voltak a tojások mindenféle vadállattól. Nem elevenszülők. Utódaikat  szoptatás helyett madár módjára etetik, persze nem férgekkel és rovarokkal, hanem nagyobbfajta emlősállatokkal, alkalomadtán bizony emberhússal is. Fészkükbe azonban nem tojást, hanem fekete agátköveket raknak, ezekből kelnek ki idővel a fiókák. A leírások szerint a griffek egész életükben hűségesek, ha társuk elpusztult, örökre magukra maradtak.
Az angol heraldikában (címertan – a címerekkel foglalkozó történeti segédtudomány) előfordul a szárnyak nélküli ún. hím-griff is. Ezek helyett néha aranysugarak vagy tüskék nyúlnak ki a testéből. Néha két hosszú, egyenes szarvval is ábrázolják. Egyes angol szerzők a griff egyik fajtáját az alcenévvel illetik. A török és perzsa emberek a griffeket szimurgoknak nevezték. Majd erről is olvashattok egy külön leírást.
A magyar népművészetben is megjelenik a Griff. A Fehérlófia mesetípus számos változata közül néhányban megjelenik a Griff, amely oltalmazza a hőst.
Ez a madár igen nagy, ragadozó madár és oroszlán keveréke, hegytetőn vagy óriás fa tetején fészkel, a sárkány ellensége, akitől a hős a griff fiókáit megvédi, ezért elnyeri a griff háláját. A griffmadár a magyar mondavilágban egy nagy, csodás, oltalmazó lény.
Griffek az ókorban:
Legelőször az ókori mitológiában tűntek fel, melyről írok most pár sort. Hogy tényleg Perzsia – e az őshazájuk még mindig nem tudni, mint ahogy azt már mondta, ez csak egy legenda.
A griffmadár őshazája az antik Perzsia mely oly hosszan és nevezetesen háborúskodott a görögökkel, s végül összeomlott a makedón Nagy Sándor csapásai alatt. Perzsiában a griff uralkodói  jelkép volt; mire Hellaszba érkezett, isteni jelkép vált belőle. A görög istenek közül a griffmadár alakja elsősorban Apollónhoz kapcsolódott. A delphoi jósdát is ő patronálta, az említett aranylemezt neki ajánlották fel. Őt magát ugyan sohasem ábrázolták griff képében, napisteni minőségében azonban igényt tartott a mondai szörnyek szolgálatára: ezek húzták ragyogó szekerét, amikor nap, mint nap bejárta pályáját az égen, a teremtett világ fölött. Mintegy Apollón ellenpárjaként egy másik, jóval sötétebb istenség is griffek vontatta szekéren járt: Nemeszisz, az Éjszaka (Nüx) leánya, a bosszú tévedhetetlen angyala, aki megbüntette az istenekkel vetekedő gőg (a hübrisz) vétkébe esett halandókat. Nemeszisz griffmadarairól szólva érdemes megemlíteni, hogy megjelenésükben is igazodtak úrnőjükhöz, s bár többnyire éjjel keltek szárnyra, a napisten szekerét húzó rokonaikkal nappal sem lehetett összetéveszteni őket: ugyanis tetőtől talpig koromfeketék voltak. A griffek másik hálás feladatuk a kincsek őrzése volt. Dionüszosz például velük strázsáltatta színborral telt amforáit, melyek minden aranynál-drágakőnél közelebb álltak a szívéhez. A halandó világban álló szentélyek előtt a természetfölötti őrszolgálatot két bronzba öntött griff képviselte: ha valami megátalkodott tolvaj megpróbált elcsenni egyet, s mást a vagyont érő fogadalmi ajándékok közül, a szobrok megelevenedtek és széttépték.
Állítólag
- A griffeket – a szarkához hasonlóan – megbabonázta az arany és mindenféle drágakő csillogása.
- A griff tolla gyógyítja a vakságot.
- Ha mérgezett italt griff karomból készült pohárba öntik, az ital elszíneződik.
- Nagy Sándor egyszer elfogott két griffmadarat, és kiéheztette őket. A két griff, miután kiszabadult, megragadta Nagy Sándort, aki hét nap, hét éjszaka repült velük.
Szimurg – perzsa legenda a Griffről
A muszlimok a főnixet az ánkával, a skandinávok a Világ Fáján fészkelő sassal rokonították, a perzsák pedig a Tudás fáján fészkelő szimurggal azonosították.
Ezt a fantasztikus madarat az irániak kutyafejű, kutyalábú, kétszárnyú lényként képzelik el, akinek testét halpikkelyek borítják, mindezzel azt kívánják jelezni, hogy uralkodik földön, vízen és a levegőben. A szufi misztikusok képzetében a szimurg színpompás tollazatának szépsége még a pávát és a fácánt is megszégyeníti. Szimurg ezerhétszáz évig él, s ha érzi élete végét - hasonlóan, mint a főnix madár máglyát gyújt és elégeti magát.
Az iráni mitológiában az istenség képmásának, a madarak távoli királyának tartott szimurgból kettő van, egy jó és egy rossz. A jó szimurg rálel a pusztaságban Rusztem atyjára, a még csecsemőkorú Zálra, akit fészkében felnevel. Ugyanez a madár meggyógyítja Zál fiát, a hős vitéz Rusztemet, a zoroasztrizmus ellenségét, és segít neki abban, hogy varázserejű nyílvesszőjével megölje a Zarathusztra-hit legbuzgóbb védelmezőjét és sebezhetetlen harcosát, Iszfandijárt.
Iránban nagy kultusza volt és van ennek a képzeletbeli madárnak, ábrázolják burkolólapokon, miniatúrákon, képeken és kardpengéken, amint a sárkányokkal viaskodik. Az iráni néphit szerint a szimurg képes meggyógyítani a betegeket, hisz lehozta a szent hegyről az életfa hajtását, a tollát jóslásokhoz és varázslásokhoz használják. A rossz szimurg a sas külsejű óriás skandináv Tjászi megfelelője, aki elrabolta Idun istennőtől csodálatos ifjító almáit.
Több fajtájú griffel találkozhatunk. Van, aminek a hátsó fertálya nem oroszlán, hanem valamilyen más állat, például ló, farkas, vagy valamilyen más nagymacska. Lehetnek szarvai, kígyófarkuk, stb., vagy szárnynélküliek is lehetnek. Íme, néhány kép:
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
