[420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
-Aizawa Keizo vagyok. *húzom ki magam morgás közepette*
-Ennek a világnak a vezetője, és egyben legnagyobb alfája. *nézek rá.*
-Most már csak az érdekel hogy a drága nagyapám mi a faszért küldött ide téged, ÚGY hogy nem is szólt.... általában szokott szólni hogy ha csótányirtókat kell hívni..*vágok vissza neki kicsit se kedvesen, de meglehet érteni, hisz csak a területemet védem.*
|
| - C.E. Krone Wolf. A Wolf Clan Alfája. Na és te ki a franc vagy?* vetem oda hanyagul. Jóval kisebb nálam és az agyarai sem kiemelkedőek. De ki tudja ébernek kell lennem.* |
~fehér nőstény....nem láttam még itt, pedig már jó ideje itt vagyok.~
*morgására és is morogva és vicsorítva válaszolok*
-mit keresel itt, és ki a rák vagy te? *vízhangzik dühös hangom, morgás közepette*
|
*Hamarabb veszem észre a másikat mint ő engem. Morogva hívom fel magamra az idegen figyelmét. Felém kapja a fejét és kíváncsian méreget.*
|
*szimatolgatva osonok át a sorok között, keresem a szag gazdáját. lassan kétlábra állok, és úgy szimatolok tovább.*
|
* Egy másik vérfarkas jelenlétét érzékelem. Majd egy nyíló ajtó hangját hallom. Óvatosan leteszem a könyvet és a bestia alakomat öltöm fel.*
|
*megérzem hogy egy vérfarkas mászkál erre felé. hírtelen ki ugrok a házból, és át változok fekete nőstény bestiává, majd futok a szag felé. amikor oda érek, meglátok egy könyvtárat. berontok, és szimatolni kezdek, négykézlábbra ereszkedve, de még bestia alakban.*
|
*A szellő illatokat sodor érzékeny orromhoz mire felkapom a ejem.*
- Hús...*szimatolok*- És vér. * a szag forrását követve leugrok a párkányról és elindulok. Messzire eljutok, majd a szag hírtelen megszűnik és én egy könyvtárban találom magam.*
- Hát ez nem az amit kerestem...* sóhajtok csalódottan de azért elindulok a sorok között*- Érdekes.* Tanulmányozom a könyvek címeit. Egy hatalmas könyvön állapodik meg a tekintetem. Vagy több ezer éves lehet. Laza mozdulattal emelem le és egy asztalhoz sétálok. A sarokban ülő öregúr kidülledt szemekkel bámulja erőfitoktatásomat.*- Mivan öreg? Nem látott még Boodrage-et?* vigyorgok és óvatosan lapozgatni kezdem az öreg könyvet.*
|
* unalmas arcot vágva ülök egy ablakpárkányon a lábamat lógatva. Belülröl megmosolyogtat, hogy mindenki széles körben kikerül.*
- Nem harapok....* kuncogok*- Egyenlőre... * Állati vigyorom betölti az arcom.* Van aki összerezzen a hangomra. Mások egy idiótának járó pillantással örvendeztetnek. * Visszafordulok az ablak felé s a lent járókat nézem tovább*
|
Beatrix:
*aggódalmas arcot vágok.*
Aisu:
-cöhhh....*lenézően fújom ki a levegőt*
|
- Te tudod. * Mikor Beatrix kitép a kezemből Shirot, enyhén meglepödők. Gúnyos mosolyt lejtek, majd közelebb hajolók a lányhoz.*
- Oh, mert, hogy ki vagy te? * Gonosz vigyorral végig mérem Beatrixet majd felegyenesedek és vállat vonok.*
- Nem számít, csak Aku volt oda érte, ha ő nincs az nekem csak jó lehet. Azt csinálok ezzel a testel amit akarok. * Már fordulok is és indulok.*
- Várj! * Kiálltja utánam Shiro. Vissz fordulok és megkérdezem mit akar. Shiro Beatrixre néz és rámosolyog.* Vigyáznom kell a gazdámra. * Megsimogatja a buksiját majd emberi alakot felöltve a narrátor után megy.*
- Vigyáznom kell a gazdámra... * Parodizálom ki a macskafiút. Shiro szinte már megvető szemekkel mered rám amitől befogom és megyek tovább, ő követve engem rám mered, mint ha csak azt súgalná, ha csinálok valamit végem. Ez kicsit zavar, de nem teszem közé.*
|
~ez uszítani akar engem...'
-nem, nem zavar, sőt szeretek itt élni. nem hinném hogy lenne rá okom hogy elmenjek innen. a szüleim nem élnek, testvérem nincs. tehát....
Beatrix:
*aggódva kitépen Shirot a lány kezéből, és magamhoz ölelem. puszilgatni kezdem, jelezve hogy ő az enyém.*
-nem viszed sehova!
|
- Aha, akkor még miért él? Ja, hogy téged nem zavar, hogy ide zárt. * Vállat von.* Végül is a rokona vagy, így nem csoda. * Megfogja Shirot és indulásra készülödik. Shiro még nyávog egyet.*
- Mi va'?
- Hova megyünk?
- Nem mindegy az neked? Szervezek pár egyént akik nem bírják az ex főnököt, nem lesz nehéz.
|
-a sátán unokája. *felelem hidegen* -az egyetlen aki erősebb nála.
|
- És? Ez a test úgyse az enyém, miért éredekelne ha tönkre menne? Keresek másikat és ennyi.
- Ne hidd, hogy engedni fogom, hogy tönkre tedd a gazdi testét * Dühösen fenyeget Shiro.*
- És ki akadályoz meg benne? * Shiro némán gubaszt.* Gondoltam. De ne aggódj nem szerepel a terveim között ennek a testnek a megsemmisitése. Ez a test megfelelő, kár, hogy a tulajdonos akarata ilyen erős.
- Hát, igen. A vér elf erős * Lelkesen mosollyog Shiro, ám Akuma szúros tekintette miatt csöndben marad. Akuma ránéz Aisura.*
- Tulajdonképpen ki is vagy te? Beszélni tudsz sátánkával... csak nem. * Töri meg a mondatott, hogy elgondolkozzon, ám figyeli Aisu reakcióját.*
|
-nos úgy hiszem az nem fog menni. sokkal erősebb mint te... *közlöm vele hidegen*
|
* Éppen indulna el mikor megérzi valaminek a közeledését, egy lány az aki zuhan lefelé, állapitja meg. Mikor az új szereplő a történetben hozzá ér, valami nosztalgikus érzés támadja meg.*
- Te lennél Aisu? * Kérdi gyanakvóan.*
~ Mázlis egy napom van~
- Akkor használom Shiroét vagy Akuét. * Rá pillent Shirora. Majd vállat von.* Márha az lenne a célom.
~ Gondolat olvasó lenne? Bosszantó.~
- Engem csupán az érdekel, hogy sátánkát minnél előbb fenékbe billentsem. * Megérinti a mellkasát és felébreszti Akumit.*
~ Mit akarsz?~ * Komás hangon kérdezi a narrátort.*
- Beleegyezel, hogy használjalak a sátán ellen?
~ Mi? Hagyjál már, álmos vagyok.~
- Nos?
~ Ja, biztos. Váltás!~ * Akumihoz kerül az irányitó szerepe és oda lépked Shirohoz, aki látszólag félénken probál elhúzdni, ám Aku hozzá ér és felkapja.*
- Shiro vigyáz a testemre, hogy a narrátor ne tegye tönkre. * Nem várja meg a választ, már is át engedi a test irányíitását Akumának, és újra álomba merül.*
- Pfff. * Néz durcás tekintettel Shirora aki nagyban mosolyog.*
|
Aisu:
*elég furcsa érzés jön egy konkrét helyről. futok felé és egy házhoz érek. belépek de lezuhanok. hajam a dühtől vörösség válik. körbenézek, és meglátom hogy nagyon nem vagyok egyedül. véletlen hozzá érek ahhoz a lányhoz, aki nem rég még a házam elött volt, s meglátom a gondolatait. számonkérően nézek rá*
-nagyon úgy fest engem kerestél! *mondom neki hidegen. * -kár hogy a képességed nálam semmit se ér....*mosolygok gúnyosan*
|
- Ah~a * Mondja beljoslóan.* Szóval Aisu. * Gonosz mosoly csillan az arcán.*
- Mire készülsz. * Kéredezi remegő hangon Shiro. Akuma sokkal gonoszabb volt mint Akumi. Az ő fegyvere a sötétség, az érezelmek befolyásolása volt. Veszélyes egy alak. Egy kis karcolást okozva ellenségének olyan erős fájdalmat érezetett ellenfelének, hogy az könyörgöt a halálért. És Shiro ezt hól tudta, félt is tőle rendesen.*
- Hol is lakik? Mintha rémlene valami.
|
-nyáááú... én nem. de Aisu tud... ő rendszeresen beszélget az öreggel..... *közlöm flegmán*
|
[420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés