Mivel itt volt a Hallooween, ezért már meg is kapjátok az első meglepit..... bár nem nagy dolog, de leírom az egyik saját versem, amit eddig még senki sem hallott rajtatok kívül.

Fantázia kirándulás

Ülök az órán, figyelni próbálok,

Csak hogy nagyokat pislogok, hatalmasat ásítok.

Kinézek az ablakon s bámulok,

A fákat nézve másról álmodok.

Fantáziám északon járkál,

Meztelen talpam, hómezőn mászkál.

A mezőnek egyszer hirtelen vége,

Mintha lebegnénk fent a levegőben.

Lenézek, alattunk végtelen jeges víz,

Belehajolok, a számban édeskés íz.

Hajam milliófelé úszik,

Kezem az örök hóba kapaszkodik.

Hirtelen nagy szél jön, s bele lök a vízbe,

Belecsúszok, nem tudok kapaszkodni a jégbe.

Nem kapok levegőt, mégsem félek,

Csodálom hogy még élek…

Úszok, csak úszok előre,

Nem gondolok már a mezőre.

A víz titkát tárom magam elé,

Alattam jegesmedve néz felfelé.

Hirtelen a csengő hangja mindent körbejár,

A jegesmedve, a víz, a hideg, örök békére vár.

Szétfoszlik a kép körülöttem,

Ismét itt ülök az őrületben.

Testem jelen van a teremben,

De lelkem ott úszkál a végtelenben.