[420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
- Ezt Aku, hogy nem vette észre. * Közelebb hajol Beatrixhoz.* Akkor meg mit keressel itt? Tudsz beszélni sátánkával? * Szokása volt sátánkának hívni, mert így nem tűnt olyan félelmetesnek mint ahogy mások beállitják és akik nem bírják azok elröhögik magukat eme név hallatán, könnyű kibogozni ki van vele és ki ellene. Shiro egy jobban elbújuk Beatrix háta mögött, nem akar Akuma szeme ellőt lenni.*
|
-bizony én! *felelem pökhendien* -én voltam a sátán pici szemefénye....egyetlen kiscicája.... nyáááúú..
|
- Természetesen elteszem láb alól. Csak a baj van vele. Túlon túl idegesitő. * Kicsit elgondolkozik.* Gazdi? Csak nem te voltál az a felderitő macska vagy mi?
* Shiro csak figyel mi folyik körültötte.*
|
-mit akarsz csinálni a gazdival? *kerülget a sírás, mert egészen megkedveltem az öreget*
|
- Ér-tem.
- Biztos? * Kérdezi Shiro gyanakvóan*
- Nem. De annyi ok, hogy megkell fejteni az írást. * A kővet elrakja majd vállat von.* Ez engem nem érdekel, majd Aku foglalkozik vele. * Hirtelen nagy csönd keletkezik.*
- Inkább tárgyaljunk arról, hogy fogjuk eltenni lábalól sátánkát. * Rá néz Shirora.*
- Heh? * Beatrix mögé búj.*
|
Beatrix:
~valami nagyon nagyon nem stimmel.....csak óvatosan~
-megkell fejteni hogy mi van rájuk írva, és ha megvan, akkor utána...nem tudom mi lesz, de valami oknál fogva csak meg kell fejteni őket *mondom a leghidegebben ahogy csak tudom*
|
-Hmm.... *Mintha elgondolkodna.*
- Ti tudjátok mire valók ezek a kavicsok? * Dobálgatja a sajátját.* Shiro, gyere ide. * Int a macskának aki vonakodva, de oda sétál.*
- Igen? * Kérdezi gyanakvóan. Akuma megragadja és össze kocálja a haját.* Csak unatkoztam, rég nem voltam már kint.
|
-én találkoztam ezzel a lánnyal, de nem ilyen volt... *súgom oda a tesómnak. *
Draki:
*miután sikeresen megtaláltam a követ és megfejtettem, sétálgatok tovább. *
Aisu:
*eszembe jut valami, ami hátha jó....hadoválok a kezemmel és varázsigéket mondok. 6 varázs ige kellett hogy megtörjem a védő mágiát. hírtelen boszorkány kalap terem rajtam*
-áááá szóval én boszorkány lettem... nem is rossz
|
- Beatrixe! * Mondja japánosan. Shirot kicsit meglepte a sok puszi és ölelés de szemmel láthatóan tetszet neki. Nem annyira mint Kazukinak.*
~ Ch.~ * Gondolja a narrátorral együtt.*
- Nyá, örvendek én is. * Válaszol Shiro. Eközben Akumi leül és fentről figyeli a többieket.*
- Narrátor. * Szólitotta fel másik énjét, mely nem csak fura, de ritka is volt. Egy biztos nem jelentett jót. Köztudot volt még ano a pokolban, Akumié a tűz, Akumáé a sötétség. A késöbbi, jövőbe meg múltba láttos dolog csak utána jött. Shiro elég híres volt a lányok köreiben a kedvessége és játékossága miatt.*
~ I...igen?~ * Kérdezte kicsit megszeppenve.*
- Nem akarsz kijönni? * Ez a különösnél már több volt. Mikor ezt kérdezi valami nagyon befolyásolhatta, talán unatkozott -gondolta a narrátor.*
~ De hogy nem akarok. De biztos vagy benne?~
- Mit érdekel az téged? * Ezzel a mondattal már el is aludt, s a test a narrátoré lett.* - Júhú! * Ugrott le a többiek közé.* - Mi újság ifjúság? * Nevetett egy nagyot.*
- Gazdi? * Kérdezte Shiro döbbentem amikor is rájött ez Akuma vagy ahogy Kazuki hívta, a narrátor.* Akuma?
- Naná! Ki más lennék? Nah, mizu? Csináljunk már valamit gyerekek. * Mondja mi közben (Beatrixen kivül) senkit nem ismer.* Ne legyetek feslettek. * Shiro kérdően nézett mi folyik épp a környezetében, majd végre valahára átváltoziik emberré, mely formájában elég dögösen nézet ki.*
|
-Nem gondoltam volna...*rejtélyes mosoly terül szét az arcomon.*
-Örvendek a találkozásnak Shiro.*mondom a cicára nézve, de valami nem stimmel a visszanyert régi-új képeségemmel van gond vagy tényleg van itt valaki... Mark-ra nézek, majd Beatrix-Shiro párosra nézek.. "biztos, ami biztos nem fogok fgyel metlen lenni, de nem lesz semmi tudom..."
|
Beatrix:
-Shiro-chan!!!!! *kiáltok fel örömömben, s felkapom a kis imádni való cicafiút, majd körbe puszikálom, és magamhoz ölelem macska alakjában.* -nézd tesóó, bemutatom Shirot!!! *fordítom Sakura felé* ő az a cuki cicafiú, akit már említettem *súgom Sakurának*
|
* Egy fa alatt ül és dobálgatja a kővet.*
- Mi lehet ezzel a kővel?
(Shiro) - Nyáááá! Unyatkozom. Csinyáljunk már valamit gazdiiii...
~ Jeszuskám! Egy nyávogó macska, uff, vigyázz a macskák karmolnak!~
- Áh, oké-oké, csináljunk valamit. Mondjuk.....séltájunk? * Nyögi ki tanácstalanul.*
- Igen! Séta-séta * Ugrál macska alakban.*
~ Ezt a happy srácot...nem bírom.~
- Miota?
~ Mostantól!~
* Shiro, balra forditott fejjel néz kérdően Kazukira amikor is a lány feláll és elkezd sétálni.*
- Olyan ismerős ez az írás. De a baj csak az, hogy nincs kedvem gondolkozni.
~ Mikor van?~ * Shiro követti gazdáját amikor is egy kis házhoz érnek.*
- Ide jöttünk gazdi?
- Am...aha...* Mondja lassan. Shiro berohan az épületbe és csak a nyávogos kiálltása hallatszik mintha zúhana.*
- Ez mi csinál?
~ Hát, mintha leesne valahonnan.~
- Honnan?
~ Álmos vagy vagy mi? Igyál vért, elvagy punnyadva.~ * Kazuki elővesz egy vér tasakot és elkezd inni, majd közelebb lépeget a házhoz és benéz, a belselyében egy nagy lyuk.*
~ Nah ide esett le! Ugrás!~
- Ha te mondod! * Lenéz a lyukba, majd ovatósan le mászik. Shiro rá esik valakira ám ez nem nagyon foglalkoztatja. Óvatosan kinyitja a szemeit és körbe néz. Kazuki Az utolsó lyuknál megáll és lenéz, 3 élőlényt érzékel mikor is megláttja őket, az egyik a Beatrix nevű macska, a másik kettőt nem ismeri ezért megvárja, hogy reagálnak Shirora.*
|
*elveszem az egyik követ* -Nutaronto intruxia elemento! *montam ki a varázsigét*
*megfogtam a másikat is* - Inlitika truduqano kenjako! *mondtam ki a másik varázsigét is.*
-tessék innentől már ti tudjátok hogy milyen képességetek lesz tőle
|
-Az jó lenne*csak bólgatok*
|
-ja....oké ... segítesz nekünk ??
|
-nem tesó, mert én Halloween városban nőttem fel, és az ottani ős nyelvet tanultam anya nyelvemként * nevetek*
|
-... akor az én anyanyelvem is... nem?* kérdem és figyelmeseben nézegetni kezdem a kövemet *
|
-ezek varázskövek. az anyanyelvemen írodott
|
-Kedves... bár érthető valamilyen szinten... te nem tudod mire valok ez a kövek ???
|
-mindek mondjam meg, hogy ha kitaláltad?! *nevetek* -igen harmóni, vagyis egyensúly.... gyerekkorunkban rá jöttek hogy mi vagyunk Ying-Yang... és mivel a szüleink féltek tőlünk, és tudták hogy mi uralnánk földet, és eget, ha együtt lennénk, ezért szétválasztottak minket.
|
[420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|