[420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
-Hát néha jó elesni. De néha nem. Most talán jó volt nekem is elesni. De bénázásban sajna engem nem tudsz felülmülni. *mondom minden erő fesztésemel arra koncentrálok hogy ne lásam mire gondol.*
|
-Na jó elismerem béna voltam és ezért én is elestem de mégis jól jártam, hisz még mindig egy gyönyörü lányal beszélek szemtől szemben.*egészen közel hajolok és mmélyen a gyönyörü szemeibe nézek*
|
-Direkt ??? Aha én meg megtanulok repülni *mondom.*
-És jó hogy elestél ?*kérdem*
|
-Lehet...*elmosolyodok* de az is lehet hogy direkt estem el.
-De tudod mit inkább legyél a napsugaram mert olyan éérzésem van mikor rám mosolyogsz mint ha a nap sugarai cirogatnának.
|
-Kérem akor már legyek vörös mint édes.*Tudom hogy fel kélne kellni de már nem megy most.*
-Akor azért eset el mert olyan jó az egyensúlyérzéke?-kérdem.
|
*elmosolyodok*
-Nem kellet volna viszafognod magad ha dühös vagy nyugodtan üss meg izombol nekem az nem árt.
-És megértettemnem hívlak vöröskének többé.
-Egyébknt nekem kitünő engyensúly érzékem vany csak megleptél vörö... akkarom mondani... őőő... hogyan szólítsalak.*egy kicsit közelebb hajolok*
-Édes.
|
* Izombol hasba vágom de azér vigyázok rá.*
-Nem vagyok vöröske.*mondom lehajtom a fejemet és elmosolyogok.*
-Nem csak nekem van rossz egyen súlyérzékem.*suttogok a nevetéstől reketen.*
|
*én kifekszek etől és ő pont rajtam lesz alig lehetünk volna már közelebb egymáshoz a szó szoros értelmében*
-így közölebről nézve egyre szebb és aranyosabb vagy vöröske.*elmosolyodok*
-Kívánságod parancs.*elmosolyodok*
|
-Mond ki még egyszer !* mondom, és szembe fordulok vele. Csak az a baj hogy a lendületől meg csüszök és rá esek.*
|
*elmosolyodom*
-Amit csak szeretnél, ha úgy gondolod semmit vöröske.*viszafogottan nevetek egy picit*
|
* Vörösödik a hajam de most az arcom is. Tényleg... édes... nem mondom ..hogy .... az ...ő....*
-Összintén most mit mondjak erre ? *Kérdem .*
|
-Am... na ezt most én se tudom igazán, de csókod édes volt az tény.*kacsintok*
|
*Édes... ezt most hogy értsem? Hisz én.....*
-Meg kostoltál, hogy édes lettem vagy máshogy gondolod?* kérdem cipkelödve de alig tudom vissza folytani a nevetésemet.*
|
-Nincs édes?*gondolatban megálva egy pillanatra az édes szón és elgondolkozok mért mondtam*
|
-Mért ne? Neked van valami ellenvetésed?
|
-Szeretnél sétálni még egy kicsit?
|
*Egy fa alatt boszankodok a sátán miatt, Shiro moszorgása az ölemben döbbent rá, hogy még mindig esik az eső, ezért most amiatt boszankodok*
-Rohadt Sátán, most meg még esik is. ~Megszólal Shiro~ -Már órák ota esik az eső....
-Pfff, mondod te.
-Khm, csezd meg nézd az eget.
*Kinéz a fa alol és a szemébe esik az eső amitől vissza húzzodik* -Nem tudom, esik az eső.
-Ezt mondom!
-Hehe, mekkora egy barom vagy. ~mondja a narrátor
-Wáh, idegesitőek vagytok ~feláll (Shiro kiugrik az öléből) és elkezd sétálni a temetőben~
-Hova mész? ~érdeklődik Shiro~
-Majd megtudjuk ha oda értem. Már megint megjelent a Sátán és le késtem. *A bal szemét becsukja amiért használta és az eső miatt meglátta a múltat*
|
*alszok egy pár percet, s hírtelen felriadok. meglátom Razart az erkélyajtómban. de ami ennél is furcsább az, hogy hófehér hajam van. oda rohanok a tükör, elég és látom hogy nem csak a hajam teljesen fehér hanem a szemem is. egyre dühösebb leszek, és a hajam önkéntelenül bevörösödik hogy ideges leszek.* -az a szemét barom! megint kivillant a metaformágus lényem. *mondom dühösen, majd egy kicsit lehiggadok, és ismét fehér lesz a hajam. *
|
-Semmi gond mindenkivel meg eshet az ilyen.*mosolygok visza.*
|
-Tudom de szeretek mindig a legproblémásabra gondolni elöször mert így csak kellemesen csalodhatok. Ilyen peszimista vagyok elnézést érte.*elmosolyodok*
|
[420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|