[420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
*A szelem odanyujt egy fekete ruhát amit felveszek ezután a szelem megkér hogy kövesem*
((Ijen ruhát adot szeretem az ijen ruhákat *.* ))
|
*megállok, s nézem anyám portréját. A konyhából a szakácsnő, aki természetesen szellem, egyszer csak hatalmasat sikít* - vacsora! *felkapom a fejem majd indulok tovább a folyosón, és lassan megyek le a lépcsőn*
|
((Hmmm... jo kis kastély de szergej pincéje jobb :D XD ))
|
*Miközben követem a szelemet körbe körbe forgolodik a fejem és figyelek egy kis idö mulva megérkezünk egy szobához bemegyrajta a szelem én követem amig a szelem matat valamit én megálok a szoba közepén és nézelödök*
|
*ahogy bemegyünk, a szél becsapja mögöttünk az ajtót. Vak sötét van odabent. Megállok, s tapsolok egyet. Hírtelen felgyullad a hatalmas kristály lámpa a plafonon, egy csomó gyertya fellángol, s fény terjed el az előcsarnokban. Előttünk két lépcső vzt fel az emeletre vörös szőnyeggel, közöttük pedig a földszinten, egy rövid kis folyosó, végén kétszárnyú ajtó, ott van az ebédlő. A jobb lépcső a kastély keleti szárnyába vezet, a bal pedig a nyugati szárnyba. Egy szellem lány jön oda hozzám, s lesegíti a köpenyemet, majd a férfiról is lesegíti a fölösleges ruhákat. Két kis kedvencem lerohan az emeletről, s megszaglásszák vendégünket, majd távoznak. *
- én elmegyek átöltözni, a vacsorához, Elisabeth, mutasd meg a vendégünknek a szobáját, és adj neki ruhát, majd kísérd az ebédlőbe. *fordulok a lányhoz*
- igenis Kovoya-sama! *mondja halkan a lány, s elindul a férfival a jobb lépcsőn felfelé. Csettintek, majd a szobámban termek, a legfelső toronyban. Oda sétálok az ágyamhoz, ahol már ki van készítve a fekete fűzős földígérő ruhám. Fel veszem, majd a hajamat feltűzöm. Amikor elkészülök, oda megyek a kétszárnyas üvegajtóhoz, és kilépek az erkélyemre, majd a párkányra könyökölök, s nézem a tavat, meg a teliholdat. Megfordulok s vissza, megyek a szobámba, az ajtót nyitva hagyva, hogy levegőzzön a szoba. A szobám színe élénkvörös, s baldahin-os franciaágy van a közepén. Az ágyról fekete függöny omlik le. Az ajtóm faragott fából van. A szobám a kastély legmagasabb tornyában van, csigalépcső vezet fel, de általában teleportálással jövök fel, mert ez gyorsabb. Oda megyek a hatalmas tükrömhöz, ami a plafonig érő könyves polcom mellett áll. A tükröm előtt gyertyák és mécsesek. Belenézek s, anyám tükörképét látom benne, majd az enyémet. Hírtelen nagy szél jön be, s táncoltatni kezdi a gyertyák lángját. Ki nézek az erkélyre, s látom, hogy egy vörös sárkány száll el közvetlen a tornyom előtt. Észre veszem, hogy köröz a torony körül, majd elmegy. Gondterhelt arccal teleportálok a csigalépcső aljára, s kilépek a folyosóra. A folyosón az őseim képei vannak kirakva. Meleg van az egész kastélyban, mindenhol vörös szőnyeg.*
(( bocsii kicsit sokra sikerült xD ))
|
- a sátántól kaptam. * amikor felérünk, a hatalmas ajtóra rakom a kezem, és egy szöveget mondok, majd az nyikorogva kinyílik az ajtó*
|
*Megnézem a kastélyt*-Jo hangulatos hejen laksz.
|
*oda érünk a kastély lábához, s ki szállunk a csónakból. A révész egyszer csak eltűnik. Nagyon magas lépcsőn megyünk felfele a bejárathoz. Hírtelen villámlani, dörögni kezd, és iszonyatosan fújni a szél. Pár másodperccel később már szakad az eső. *
|
-Tutam hogy mély de uszva nem mentem nagyon mélyre ugyhogy ez uj.
|
*már majd nem a tóközepén vagyunk, amikor megérintem a révész vállát, és abba hagyja az evezést. Rá nézek a férfira.* -Ez itt a tó legmélyebb pontja. 2 km- mélység van alattunk. Gondoltad volna a partról, hogy ilyen mély? *azzal ismét megérintem a vállát a révésznek, és evezünk tovább a kastély felé*
|
*Figyelek és követem a lányt*
|
*Beültem a kocsmába majd beszélgetésbe elegyedek a kocsmárossal*
|
*amikor oda érünk a tóhoz, megfogom a kezét hogy húzzam magammal, de hirtelen látni kezdem a gondolatait, s mivel erről megfeledkeztem megijedek és elveszem a kezem. Az egyik oldalon egy révész áll, egy csónakban. Erről az oldalról tökéletesen lehet látni a Sötét kastélyt a tó közepén. Oda megyek a révész elé, s leveszem a fejemről a kapucnit, s feltárom titkom hogy ki is vagyok.*
-Lady Kovoya! *üdvözöl a révész, majd beszállunk, s már is evezünk a kastély felé. Az égen felhők gyülekeznek*  (ennyi látszik belőlem amíg m ég le nem veszem a kapucnit)
|
*Róvom az utcákat és meglátok valami kocsma szerüséget nem gondolkozok sokat rögtön betérek*
|
-Vihar? *Nézek fel * -Akor elfogadom a vendéglátást.
|
*Vége a látomásomnak, s rá nézek. Elmosolyodok… * -nos remélem, hoztál váltóruhát, mert ott kell aludnod nálam, a vihar miatt.
|
*Megfordulok és ránézek*-Valami baj van Aisufaia?
|
*csendben sétálunk egymás mellett. Ismét látomásom van, hirtelen megtorpanok, s bámulok magam elé a földre*
|
-Igen… *halványmosoly. Elgondolkozok. * ~lehet hogy mégsem tévedtem?!~
-Ha van kedved, megmutatom a tónak a legmélyebb részét csónakból, úgyis haza akartam menni *ajánlom fel, s észre se veszem, hogy már ott sétálok mellette, a tó felé.*
|
[420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés